Klió 2001/2.
10. évfolyam
Pierre Lévęque, a besançoni egyetem nyugalmazott ókortörténeti professzora jól ismert a franciául olvasó nagyközönség előtt. Tizenkét eddigi könyve közül három már zsebkönyvként is megjelent, és hozzáférhetővé vált a legszélesebb olvasóközönség számára: Empires est barbaries (Birodalmak és barbárságok, zsebkönyvként), 1996; L'Aventure grecque (A görög kaland, zsebkönyvként), 1997.; Introduction aux premičres religions: bętes, dieux et hommes (Bevezetés a legelső vallásokba: állatok, istenek és emberek, zsebkönyvként), 1997.; két útikönyvét pedig eleve nem szakközönségnek szánta: Nous partons pour la Grčce (Görögországba indulunk, eddig 6 kiadásban); Nous partons pour la Sicilie (Szicíliába indulunk, 4. kiadása. 1989. Szorosabban vett tudományos munkái közül is több valóságos bestsellerré vált, a görög istenvilágról szóló könyvei eddig két [Les Grandes Divinités de la Grčce (Görögország nagy istenei, L. Séchannal, 2. kiadása) 1990,; La Création des dieux (Az istenek teremtése, M.-Cl. L'Huillier-vel, 2. kiadás), 1998.], a római birodalom nyugati felének városiasodását tárgyaló munkája három [Villes et structures urbaines dans l'Occident romain (Városok és struktúrák a római nyugaton, M. Clavel-Lévęque-kel, 3. kiadás), 1999.], a hellénisztikus kort bemutató monográfiája pedig négy kiadást ér meg [Le Monde Hellénistique (A hellénisztikus világ, 4. kiadás 1992.]. Az ókori Európa vallástörténetén kívül Lévęque kirándulást tett az ősi Japán hiedelemvilágába is. Elemzései, miként elődjéé és példaképéé, Georges Dumézilé, kontinenseken ívelnek át és a japán mítoszokban felfedezi azokat az elemeket, amelyek Európában is megtalálhatók [Colčre, sexe, rire. Le Japon des mythes anciens (Harag, szex, nevetés. Az ősi mítoszok Japánja, 1988)].
Pierre Lévęque legújabb munkája az összehasonlító vallástörténet és az antropológia módszereit alkalmazva, az antik világ béka-történeteit mutatja be. Elemzéséből kirekeszti a talán először eszünkbe jutó antik szövegeket, a pszeudo-homérosi Béka–egérharcot, valamint az aisóposi és phaedrusi meséket, minthogy nézete szerint, ezekben a közhelyeken kívül más nem fogalmazódik meg a békákról (a béka kicsi, gyenge, félénk, hangos és olykor felfuvalkodott). Nagyobb figyelmet szentel a makedóniai Palatitsában talált feliratnak, amelyet Digaia Blaganeitisnek állítottak. A digaia makedón nyelvjárásban „igazságos" (görögül dikaia), Blaganeitis pedig Hésychios szerint békát jelent (blachan = batrachos), ha figyelembe vesszük a digaia szóban már látott hangtani változást (g = k). Minthogy a felirat lelőhelye egy Artemis-szentély, egy igazságos Béka-Artemis alakja rajzolódik ki a vizsgálódó szeme előtt. Lévęque a továbbiakban a görög hagyományt a Rig Véda (7, 13) egyik himnuszával veti össze, amelyben a békák segítik a brahmanokat a világ újrateremtésében. Az iszapból megszülető, a teremtésben részt vevő, szapora békák képzete kuporgó tartásuk jellegzetes, széttárt combjára vezethető vissza (amelyet gyakran megtalálunk a különféle ábrázolásokon), s amely nyilvánvalóan szexuális asszociációkat kelt. Egy mathurai (India) fogadalmi szobrocska egyik oldala kuporgó békát, másik oldala pedig széttárt combú, terhes istennőt ábrázol. Amikor Démétér istennő zokogva kereste lányát, a Hadés által elrabolt Persephonét, a kétségbeesett istennőt szolgálólánya, Baubó nevettette meg, feltárva előtte csupasz szeméremdombját. A történet meglepő párhuzamát a keresztény hagyományban is megtaláljuk: Szűz Mária zokogva kereste meggyilkolt fiát, Jézust, amikor egy békával találkozott. A béka azzal keltette nevetésre Isten anyját, hogy vigasztalni próbálta: ne bánkódjon annyira, hiszen neki kilenc fiát taposta agyon egy kétkerekű taliga. Lévęque felállítja az alábbi két képletet: harag —> nemi szerv —> nevetés // harag —> béka —> felszabadító nevetés. Vagyis a mítoszokban a béka = női nemi szerv. A meglepő gondolatmenetet Lévęque további egyiptomi, kínai, indiai, közép-amerikai és középkori példákkal illusztrálja.
Lévęque nagyban támaszkodik a békaábrázolásokra a neolitikumtól a koraközépkorig, Indiától Mezo-Amerikáig. Könyvének 8 színes és két fekete-fehér illusztrációja közül azonban csupán a két utóbbi elemzése található meg a szövegben, de éppen e két kép minősége igen gyenge. A legtöbb elemzett tárgyról azonban semmiféle ábrát nem közöl, ami némileg csökkenti a könyv használhatóságát.
Pierre Lévęque: Les grenouilles dans l'antiquité. Cultes et mythes des grenouilles en Grčce et ailleurs (Békák az ókorban. A békák kultusza és mítoszai Görögországban és másutt), Editions de Fallois, Paris, 1999. 139 o.
Németh György